Ja, hogy nem jelentkeztem. Bocsi, egy kicsit elvesztem, eltévedtem. Itt minden olyan egyforma: az utak tekervényesek, a sorházak utcácskái kesztyűujj alakban rendezettek, az időjárás is kiszámítható, nagyjából. Ám a kocsik mindig a másik irányból jönnek, a buszok meg mindig a túl oldalról indulnak. És ha segítséget kérek egy helyi bakfistól, ő sem tudja a következő utcának a nevét (persze az ellenkező irányba segít eltévednem). Kb. 5-10 fok körül van így télen, nappal 11, este 3 fok. Hol fúj a szél, hol meg valami mindig esik. Ritkán süt a nap, de akkor is eshet (mondjuk a tréning alatt Telfordban minden délelőtt szemembe sütött a nap. Hagytam.) A mountain bike-os bácsikák is sárvédő nélkül adják elő, valami divat lehet: mindig legyen sáros a nadrágod köze. Ok, majd még veszek pár gatyát.

Én szeretem ezt az időjárást, meg ezt az életmódot. Mondjuk, munkanélküli vagyok (akkor még az voltam), a sokszorosan meghitelezett-félretett pénzemből élek. „Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk!” Idézem Horváth Menyus (nyilván egy álnév) szavait. Persze keresem a munkát mindennap a Commercial Road-on, az ügynökségeken. De mindenhol a számomat kérik. A számot. Hiába mondom az ügynök csajszinak, hogy a kormányod szerint anélkül is lehet, meg hogy tudok talicskázni, illetve a bátyám látta 30 éve, hogy csináltam ilyet.

Eddig nem kellettem a nagy, brit közösségben. Persze, biztattak a barátok, hogy nekik is nehéz volt eleinte, de már nem emlékeznek rá, mert olyan régen volt és meg, hogy egyébként is most már mennek haza, mert, otthon van dolguk, meg a magyar értékek, de azért még kivárnak pár évet, de a Kovács Zoltán ő olyan karakán.

Hát, igen, az ambivalencia: itt az UK-ban jól élünk, kicsit-nagyon takonyos az idő, a család meg távol, a jó magyar haza, a légkör … meg az a pár normális barát, akiket azért jól megválogattunk már előzőleg.

„Te hamar érvényesülsz, nagyon jó az angolod.” – hangzik el sokszor, olykor velem kapcsolatban is. Ja, persze. Aztán összefutni olyannal, aki nem a Csaba College-ban tanulta az angolt. Hát hiába kérdeztem harmincszor vissza, hogy pardon meg WTF. Egyébként kedves jó barátom, meséli, hogy őt (gyulai leányt) kérték fel, hogy tolmácsoljon a skót kollegináról a London környéki csajszinak. Ezért kell rágyúrni a BBC angolra :)

Azért még sok minden megmaradt itt másnak, bár a globalizáció nyaldossa a partokat. Hát, ha valaki szereti a különcséget, az itt megtalálja. Itt tényleg baloldalon közlekednek, nagyon sok a körforgalom, udvarias – majdnem – mindenki. Adnak a biztonságra. Közömbösek. És toleránsak. Tudom ma már ez liberális szitokszó, mert a jó keresztyén az kellően tud utálni is: „Muszlim hordába hadd szóljon pár géppuskasorozat!” – mondta Jézus a Facebook-os haverom szerint, vagy ilyesmi. „Védjük meg a keresztyén kultúrát!” – tanított Pál apostol ??? „A szeresd az ellenségedet!” kifejezés, az itten mostan nem értelmezhető  – vélhetik egyesek.

Ja, még most sem jött meg az a .. NI number. …

Take time !

Idő kell az ilyesminek a megemésztéséhez.

Kell a sok magyar barát

Már a reptéren várt a magyar házaspár. Attila 10 éve van kint, felesége Anna 1 éve. Otthonukba vittek és rendesen megvacsoráztattak. Hát hiányoztak is a hazai ízek a 2 óra 40 perces repülőút után. Egyébként nem kell hiányolni Britanniában a magyaros enni valót, lehet rendelni igazi magyar étkeket, italokat: csalamádét, savanyúságot, kolbászt, hurkát, pálinkát. Rendes angol árszínvonalon, tehát nagy érteke van az ilyesminek itten. 

Magyar közösség: érezhető az összetartás az eddig megismert magyarok között, segítőkészséget tapasztaltam a részükről. Külön érdekesség, hogy mar az első napon, ahogy a Swindon-i magyarok Facebook oldalán jeleztem megérkezésemet, többen üdvözöltek, felajánlották a segítségüket és fel is kert valaki, hogy gyerekeknek gitározzak majd a karácsonyi műsör keretben. 

Helyi közösség: a barát házaspárral mar az első napon, éppen vasárnap volt meglátogattuk a Freshbrook-i Evangéliumi Egyházat, ezen a napon tartották az első világháborús áldozatoknak szóló Megemlékezés Napot. A beszédet mondó prédikátor katonai egyenruhában mondta el beszédét. Egyébként terveim között szerepel a helyi YMCA vezetőivel való kapcsolat felvétel. Mar megtaláltam az egyik adomány boltjukat a főutcán.

Minden nagyon angolos : habár bizonyára érezhetik az angol lakosok a globalizáció hatásait országukban, azért meg maradt elég érdekes különbség ebben az országban, többek között a magyar viszonyokat tekintve. Nagyon más rendszerű konnektort használnak, a szigetországiakról elmondható, hogy általában nagyon törekednek a biztonságra, ez lehet az oka, hogy a konnektorok általában külön is lekapcsolhatóak. A mobiltelefon feltöltésnél érdemes figyelni a kapcsoló állására, mert lehet hogy csak reggel észleljük, hogy telefonunk akkumulátorának töltöttsége inkább csökkent, minthogy feltöltődött volna. Nagyon sok helyen a vízcsapok külön meleg és hideg egységből állnak. Ennek nem sok értelmét találom, hacsak nem akarom beáztatni a kezem langyos vízbe kézmosáskor. 

Közlekedés: nehéz megszokni a baloldali közlekedést. Sok kis körforgalommal találkozunk utunk során, mindig furi, ahogy balról kerülnek, főként a buszon ülve furcsa, meg hogy akkor melyik is a jó megálló, melyik oldalon, merről is jön majd a busz és merre megy tovább. A minap láttam egy autót és baloldalon lekonyult fejjel ült egy fiatal ember az első ülésen. Megrémültem, hogy elaludt a sofőr. Persze aztán eszméltem, hogy ő az anyós ülésen utazott. 

Kaja: meg nem ettem kifejezetten rossz kaját, mondjuk meg csak hazai konyhában volt részem, meg egyszer egy gyors kajáldában. 

Időjárás: nekem bejön, nem szélsőséges, kiszámítható.  

Munka: azt meg nem tudom, hogy milyen Angliában dolgozni, de remélem, hamarosan ezt is megtapasztalom. Mindenesetre beszédes, hogy az egyik főutcán számtalan munkaközvetítő iroda van. 

Ügyintézések: a kiutazásom előtti napokban szembesültem azzal, hogy januárban lejár a szemelyi igazolványom érvényessége. Mar csak ez hiányzott - mondtam magamnak. Egyébként is sok intézni való van. Legfontosabb az adószámhoz (National Insurance Number) jutás. Telefonálni kell a JobCentre-be, (Munkaügyi Központ) és időpontot kérni. Legálisan csak a szám megadása után lehet munkát vállalni. Nos én csak november 30-ra kaptam időpontot, így maradt pár hetem, amit várakozással tölthetek. Persze nem maradok tétlen. Utána kérdezösködtem, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Nagyon megoszlottak a vélemények. Egyesek szerint nem lehet dolgozni National Insurance Number nélkül, mások szerint az ügynökségeken keresztül el lehet kezdeni dolgozni. Na, majd meglátom. Ma beadtam két helyre is az igényemet, izgatottam várom a fejleményeket.